A görög teknős

Származása:

 Minden kétséget kizáróan a legismertebb,  legkedveltebb szárazföldi teknősök itt Európában. Viszonylag nagy tömegben fordulnak elő az egész Balkán-félszigeten, továbbá Dél-Olaszországban. Különösen az elhagyatott kaszálókon, gyümölcsösökben bukkanhatunk rájuk. Két csoportra lehet osztani a görög teknősöket.

Testfelépítés:

A görög teknősök hátpáncélja magas, mint általában minden szárazföldi teknősé. Az állatok farka felett lévő pajzs osztott, két darabból áll. Nem úgy mint a hozzájuk nagyon hasonlító mór teknősöké amely egy darabból áll. Az ivarérett állatok tavasszal, április elején párzanak, és kora nyáron rakják le majdnem gömbölyű tojásaikat a laza avar, tőzeg vagy föld közé. Egy-egy nőstény évente 8-15 tojást tojik. A fiatal-mindössze 2,6-3,0 cm átmérőjű-teknősök augusztus végén, szeptember elején kelnek ki a tojásból. A fiatalok és az ivarérett példányok késő ősszel téli pihenőre vonulnak, pl. kidőlt fák gyökerei közé, máskor a szél által összehordott, vastag avarpaplan vagy egy elhagyatott szalma vagy szénarakás alá.

Hím vagy nőstény?

A hím és a nőstény görög teknőst kicsit nehéz megkülönböztetni. A hímnek hosszabb a farka és nem nő meg akkorára, mint a nőstény. A haspáncélja homorú, míg a nőstényé inkább domború vagy egyenes.

Cites 2. engedély

Minden Testudo faj, így a görög teknős is a CITES 2. kategóriájában van. Az Európai Unió 1997-ben a védelmi listáján az A kategóriájába sorolta be. Így ugyan olyan védelmet élvez, mint a hópárduc és más veszélyeztetett faj. Ez azért is volt indokolt, mivel a természetes élőhelyeiken az ember már annyira beavatkozott a természetbe, hogy a túlélésük került veszélybe. A szigorú védelem előtt az emberek a mezőn összefogdosták a nem túl fürge állatokat és eladták jó pénzért állatkereskedőknek. Idővel azonban szinte teljesen eltűntek a mezőkről ezek a páncélosok.

A görög teknős táplálkozása:

A görögi teknõsök szinte kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. Ezt százalékos eloszlásban így néz ki: 80% rostban gazdag növényi tápanyag, 15% zöldségek, 5% gyümölcsök. Ezt a teknõstartók gyakran hibásan értelmezik és állataik számára heti egy gyümölcsnapot iktatnak be. Helyesebb, ha az állatok minden nap a feni százalékos eloszlásban kapják a zöld növényeket, a zöldségeket és a gyümölcsöket is. A megfelelõen összeállított keverékbõl a teknõs igényeinek megfelelõen fog válogatni. A teknõsök igénylik a táplálékkal bevitt vizet, amit vegetációs víznek nevezünk. A rostban gazdag, zöld növények, amelyekben esetleg még a lignifikáció is elõrehaladottabb, jelentõsen csökken a vegetációs víz mennyisége. Ez a vakbélemésztésben okozhat zavarokat. Ezt az ivóvíz nem pótolja. Ha  csak rostban gazdag leveleket kap, és nem jut elegendõ zöldséghez vagy gyümölcshöz végbélopstipatio alakulhat ki. A kizárólagos gyümöcsevés az állatokra nézve szintén káros ugyanis a magas vegetációs víztartalma hasmenést, cukortartalma pedig a máj elzsírosodását okozhatja.

Etethetõ növények: A teknõsök etetésére vadon termõ, nem vegyszerezett növények, termesztett zöldségek és gyümölcsök használhatók fel. A vadon termõ növények közül a pitypang az egyik leggyakrabban alkalmazott teknõstakarmány. A pitypang tavasszal és nyáron is gyûjthetõ. A teknõsök a leveleit és a virágát egyaránt elfogyasztják. A pitypang kalcium foszfor aránya kedvezõ. Szinte egész évben gyûjthetõ tyúkhúr. Nyári idõszakban az útifûfajok is megtalálhatók és gyûjthetõk. A termesztett zöldségek széles választéka áll rendelkezésünkre. A teknõsöknek adható saláta, paradicsom, cukkíni, sárgarépa. A gyümökcsök között az alma, körte, sárgabarack, õszibarack a javasolt. Ügyeljünk arra, hogy ezeket a züldségeket, és gyümölcsöket biopiacon vásároljuk, mert az üzleteben kaphatóakat túlzottan vegyszerezik és ezek a toxikus anyagok akár a teknõs elpusztulásához is vezethetnek.

Vitamin és Ásványianyag kiegészítés: A szárazföldi teknõsök igen sok kalciumot igényelnek a táplálékukban. A megfelelõ mennyiség elengedhetetlen a páncél egészséges fejlõdéséhez. A kalciumhiány a páncél elpuhulásához és deformációjához vezethet. A természetes élõhelyen a növényekben akár 4-5:1 is lehet a kalcium-foszfor arány. A fogságban tarott állatoknál figyenli kell a megfelelõ kalciumkiegészítésre. Ez megoldható boltban vásárolt kalciumporral, nagyon jó megoldás még a fõttjás héját porrá törni mozsárban és ezzel szórni meg a táplálékot. A fölre érdemes szórni összetört szépiát, vagy mészgritet, amibõl az állat kedvére eszegethet, ha szüksége van rá. A kalcium beépítéshez kükség van D3 vitaminra. A szabad téren tartott állat ezt a napból nyeri ki. Ha teknõsünket terráriumban tartjuk szükség van egy napfényspektrumú fénycsõre. Ha nem kap elegendõ mennyiségû D3 vitamint az kalcium-anyagforgalmi betegségekhez vezethet.

Nagyon fontos a terráriumban tartott állatoknál a vitamin kiegészítés is. Többféle vitaminkészítmény van a piacon. A legtöbben azonban a (többek között: Sátorhelyi Tamás – az egyik legnagyobb hüllõszaktekintély) a Korvimin ZVT +  Reptile elnevezésû vitaminkészítményt ajánlják. A vitaminkiegészítéssel azonban vigyázni kell, mert könnyen túl lehet adagolni, fõleg az A vitamint, ami komoly problémákat okozhat. Éppen ezért a vitamin kiegészítés hetente 3 alkalommal javaslom. Finoma meg kell hinteni vele a táplálékot.

Az etetés gyakorlata: A teknõsöket naponta friss táplálékkal kell megkínálni. A frissen gyûjtött zöld nönények leveleit a kisebb teknõsök részére fel kell aprítani. A zöldségeket meg kell mosni, majd az uborkát és a tökféléket fel kell szeletelni. A gyümölcsöket szintén el kell mosni és a fent említett arányban elekverjük, majd megszórjuk magas kalciumtartalmú kiegészítõvel. A keveréket a reggeli órákban kell a teknõsök elé tenni. Fontod hogy minig legyen friss víz állataink elõtt, mert rendszeresen isznek. Mivel az állott vizrt nem szeretik érdemes minden nap az etetéssel egy idõvel a vizét is kicserélni.

Szabadtéri tartás:

 
A legjobb ha állatainkat tavasztól őszig a szabadban tartjuk. Erre tökéletesen megfelel a kertből elkerített 2-3 nm-es terület. Ezt a területet próbáljuk úgy elhelyezni, hogy az egyik fele mindig legyen árnyékban, különben állatunk egy forró nyári napon könnyen hőgutát kaphat. Fontos hogy a kerítést olyan anyagból csináljuk, amin a teknős nem tud átmászni és olyan mélyen kell rögzíteni, hogy ne tudjon alatta kiásni.

Ha teknősünk még nem érte el a 200-250 gr. súlyt, fontos, valamilyen hálóval kell befedni a helyét. Erre tökéletesen megfelel pl. a csirkeháló. Többször is előfordult már hogy a kis teknőst elvitte egy madár, egy macska, vagy valamilyen rágcsáló. Persze egy bizonyos méret és súly után ettől már nem kell tartanunk. Mindenképpen biztosítanunk kell teknősünk számára valamilyen búvóhelyet, ahová el tud húzódni az eső, vagy a tűző nap elől. Figyeljünk rá, hogy mindig legyen előtte egy tálban friss víz. Tegyünk be neki egy lapos követ, amelyen kedvére sütkérezhet. A területet érdemes növényekkel, bokrokkal beültetni, mert nemcsak esztétikus látvány, de az állat is szívesen hűsöl a ezek árnyékában. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy ezek a növények ne legyenek mérgezőek. Minden nap etessük teknősünket, bár azt is jó megoldás, ha olyan helyen alakítjuk ki lakhelyüket, ahol természetesen nő a pitypang, lóhere, tyúkhúr, útifű-félék. Szabadtéri tartás esetén vitamin és ásványi anyag-pótlás nem szükséges. Itt ugyanis a napból, a talajból és a növényekből ki tudja nyerni ezeket.

Terráriumi tartás

 
Ha teknõsünk nem alszik téli álmot esetleg nincs lehetõségünk a szabadtéri tartásra akkor tarthatjuk egy számára megfelelõen kialakított és berendezett terráriumban is.

 A terrárium mérete: Mivel egy viszonylag nagytestû fajról van szó általánosságban azt mondhatjuk, hogy minél nagyobb annál jobb. Egy, kb. egy éves példánynak egy 40 x 60 cm alapterületû terrárium is elég (bár ez függ az állat méretétõl, mert a korából erre csak kb. lehet következtetni), egy kifejlett példánynak azonban legalább 1 m2 alapterületû hely szükséges.

A terrárium anyaga lehet üveg , fa, vagy bármi más, bár ajánlatos csak az egyik oldalt készíteni üvegbõl ,mivelt így az állat sokkal nyugodtabb lesz mert nem fog körben kilátni és a felület nem fog tükrözõdni.

 A terrárium talaja: Mindenképpen kerti föld, vagy erdei föld legyen. A görögteknõs gyakran eszik földet, ugyanis ebbõl próbálja kielégíteni ásványianyag szükségletét. A homok, kavics, fakéreg  teljesen rossz megoldás, mivel ásványianyag tartalmuk nincs és bélelzáródást okozhatnak, ha az állat lenyeli. A virágföld szintén nem megfelelõ megoldás mûtrágyatartalma miatt. A talaj vastagsága 10-20 cm legyen, de egyes írások akár 30cm-t is ajánlanak. Szórjunk szét a felsõ rétegekben mészgritet, összetört szépiát, hogy ezzel is növeljük az ásványi anyag tartalmat. Mivel a föld gyorsan kiszárad hetente egyszer permetezzük meg langyos vízzel.

 Fûtés, világítás: A terráriumban napközben 28-30, éjszaka 18-20 foknak kell lenni. A megfelelõ hõmérséklet nagyon fontos mert alapvetõ feltétele az állat emésztésének és minél megfelelõbb, az állat annál mozgékonyabb. Ezt könnyedén elérhetjük egy 40-60 W-os izzóval. Ez lehet valamilyen speciális terráriumi izzó (pl.: Exo Terra Sun glo), vagy egy egyszerû spot izzó is.  A melegítõt a  terrárium egyik oldalán helyezzünk el, ezáltal a másik oldalon alacsonyabb lesz a hõmérséklet, különböző hőmérsékletű területek alakulnak ki, így az állat ki tudja választani a neki épp megfelelőt. A teknõsöknek szükségük van ezen kívül valaamilyen speciális napfényspektrumú terráriumi fénycsõre (Exo Tera Repti Glo 5.0, Sera UV Terra Special). Ezek a fénycsövek hõt nem adnak le tehát fûtésre nem alkalmasak. Viszont használatuk elengedhetetlen, mivel innen jutnak az állatok  D3 vitaminhoz, ami elengedhetetlen feltétele a kalcium beépülésének. Léteznek még az úgy nevezett fémhalogén izzók, ezek képesek legjobban utánozni a napot, de az áruk nagyon magas. Inkább külföldön elterjedtek. Elegendõ, ha napi 8 órát világítunk egy melegítõ izzó és egy fénycsõ kombinációjával. Érdemes beszerezni egy idõkapcsolót, így teljesen pontosan be tudjuk állítani a „nappal-éjszaka” ciklust.

 Berendezés: Fontos a terrárium helyes berendezése, mivel így tudjuk utánozni az állat természetes környezetét. Szükségünk lesz egy lapos kõre melyet a melegítõ lámpa alatt kell elhelyezni és teknõsünk szívesen fog sütkérezni rajta. Itt a hõmérséklet elérheti a 45 fokot is. A terrárium hûvösebb felében ki kell alakítani valamilyen búvóhelyet ahová az állat be tud húzódni, ha igénye van rá. Erre a célra tökéletes egy félbevágott cserép, sokan használnak félbevágott kókuszdiót, de lehet kapni terrarisztikai boltokban mûgyantából készült természetes kinézetû hüllõbarlangokat is. Fontos, hogy mindig legyen a terráriumban friss víz. A szárazföldi teknõsök néha meglehetõsen sokat isznak. Bár ez egyénenként változó. Erre a célra bármilyen kis lapos tál megfelel, pl: befõttes üveg teteje, de az állatkereskedésekben is lehet kapni mindenféle színû, méretû, és formájú tálakat. A víz ne legyen túl mély, mert az állat megfulladhat. Dekorációnak használhatunk kavicsokat, faágakat, szõlõtõkét. Tehetünk be növényeket is, de csak úgy hogy teknõsünk ne férjen hozzá, különben gyorsan letiporja. Az egyik sarokba tetetünk egy nagyobb marék szénát, amiben szívesen elbújik.

(Forrás: Borics Péter Balázs, http://gorogteknos.uw.hu)