Acanthoscurria geniculata

Faj leírása: Ez az egyik legnagyobbra növő Acanthoscurria faj. Lábfesztávolsága eléri a 20cm-t, idősebb nőstényeknél nem ritkán a 25cm-t is. A testhossz 10 cm körül mozog. A pók alapszínezete mélyfekete, a lábak hajlatainál erős kontrasztban fehér, merőleges és vízszintes sávok húzódnak. Az utótestén lévő sűrű, mélyvörös szőrzet nagyon impozánsá teszi ezt a pókot. A hátlemez (carapax) színezete fekete, de frissen vedlett egyedeknél megfigyelhető enyhén bordó bársonyos szőrzet is. A hátlemezt sárgás-aranyos szőrzet szegélyezi. A hálószövés nem igazán jellemző rá.

Tartása: Tartása nem mondható nehéznek. Méreteit tekintetbe véve jobb, ha az átlagosnál egy kicsit nagyobb terráriumot választunk számára. Igaz, hogy megelégszik egy 20x30-as alapterületűvel is, de jobban érzi magát egy 30x30 alapterületűben. A magassága maximálisan 30 cm legyen. Túl magas terrárium esetén veszélybe kerülhet, mert felfedező útjai során nem ritkán a terrárium magasabb régióiba téved, és ha itt megcsúszik a lába, lepottyan, akkor csúnyán megsérülhet vagy bele is pusztulhat. Ajánlott a minimális 5cm magas talajréteg, ami lehet kókuszrost vagy tőzeg. Célszerű behelyezni kérgeket, faágakat. A legjobban a 24-29 fok felel meg neki. Trópusi esőerdei faj lévén szereti a magasabb páratartalmat. Ez 60-80% körül mozog. Megfelelő táplálás mellett növekedése gyors üteműnek mondható.

Viselkedése: Agresszív fajnak mondható. Agresszivitása nem abból fakad, mint a Pterinochilus nemnél, hogy territoriális, hanem mert éhes. Méreganyagának ereje nem elhanyagolható. Ennél a fajnál is kellő elővigyázatosságra van szükség, mert marás esetén fenn áll a kórházba kerülés veszélye. Jobban felhízott egyedek már sokkal támadósabbak mert potrohuk sokkal érzékenyebb és ezért azonnal felveszik a támadó felállást. Emellet fő védekező eszköze, amit sűrűbben használ, a potrohszőre. Veszély esetén nem ritkán egy szőrfelhővel ajándékoz meg minket.

Etetés: Itt biztos nem lesz semmi problémánk. Jóformán bármit elfogyaszt, amit le tud gyűrni. Néha még arra is ráugrik amit nem táplálék gyanánt szántunk: kéreg, csipesz stb.. Nem ritka, hogy saját magánál sokkal nagyobb táplálékra is ráveti magát. Nem kis harcosról van szó. Etethetjük méretének megfelelő tücsökkel, sáskával, csótányokkal, a nagyobb példányok a kisebb egereket is elfogyasztják. Étvágyuk jóformán csillapíthatatlan. 

Tenyésztése: A nemek megkülönböztetése egyszerűnek mondható. Az adult hímeknél megtalálhatóak a tibiális sarkantyúk és a pedipalpusok végén a bulbusok. Hímek révén feltűnően nagy méretűekre nőhetnek. Még, ha testük nem is olyan gigászi, lábfefesztávolságuk tekintélyt parancsoló. Nem ritkán elérik a 20 cm-s lábfesztávolságot. A nőstények friss adult korban 19-20 cm-esek.A nőstények spermathecája közös részböl kiinduló páros és osztott. A párzás a megszokott ütemben szokott menni. A hímet behelyezzzük a nőstény terráriumába. A hím elindul az ara felé. Általában dobolással válaszolgatnak egymásnak. Amikor elég közel kerülnek egymáshoz, a nőstény felemelkedik, a hím a tibiális kampókat beakasztja a nőstény csáprágóiba így valamennyire bebiztosítja magát. Ezt követően behelyezi embolusát a nőstény ivarnyílásába és kiereszti az ivarsejteket. Ezután jönnek a gondok. Nem ritka, hogy a hím nem elég gyors, és párja táplálékává válik.
Ezt követően a kismama még több táplálékot vesz magához. Pár hónap elteltével befejezi a táplálkozást és nagy elszántsággal egy megfelelő helyet keres magának, ahol elkezdhet szövögetni. Fiatalabb egyedek 800-1000 az idősebbek 1000-1200, vagy ennél több petét raknak a kokonba. A fehér csomagot gondosan forgatja, cipelgeti és mindentől óvja. A nimfák kb. 1,5-2 hónapon belül kezdenek kis pókká vedleni. A kokont tanácsosabb kissé előbb kivenni. Sajnos nem ritka hogy a nőstény felfelja kicsi batyuját.