Avicularia geroldi       Élőhelye: Brazília, Amazonas menti esőerdei fák lombkorona szintje Kinézete: Az Avicularia geroldi fiatal egyedei szinte megkülönbözthetetlenek az A. metallica fiatal egyedeitől. Az első különbségek 5.vedléskor jönnek elő, de ezek is csak két egymás mellé helyezett állat esetében feltűnőek. Lényegében csak a geroldi élénkebb színei amik mérvadóak, illetve a valamivel sötétebb kéksége észrevehető ebben a korban. A 7. vedléstől már jól megkülönböztethető a két faj egymástól. A geroldi élénk kék utótest szőrzettel rendelkezik (ez főleg a frissen vedlett egyedeken ilyen élénk) az utótest egyharmadáig. Míg a metallica csak ˝kékes˝ de inkább fehér szőrökkel és jellemzően az utótest két oldalán és csak egy vékony szőrsávban található az előtest és utótest találkozásánál. Ez a ˝szőrsáv˝  a geroldinál mindig kék és ahogy idősődik az állat, úgy egyre nagyobb részt fed be az utótestból. A nőstény spermatartója erősen hajlott, 8-9vedléses nőstényeken már szabad szemmel is kivehető. Közepes termetű faj adult nőstényem 17cm lábfesztávolságú. A hím kisebb testű, de láterpesztése színtén eléri 16-17cm, tibiális sarkantyúval rendelkezik.   Tartása: Ez a faj viszonylag könnyen tartható terráriumban, igényei megegyeznek átlagosan  az Avicularia fajok igényeivel. A terrárium ajánlott mérete 20*20*30cm (én minden közepes termetű Avicularia fajnál ezt ajánlom) . A terráriumában mindenképpen helyezzünk el egy nagyobb darab parafa vagy vasfa darabot, mert nálam az összes geroldi ezek mögé szőtte a a lakóhálóját. Nővények behelyezhetőek a terráriumába, nem szővi le őket ha talál megfelelő fát a lakóhálójának elkészitéséhez. Talajnak nála is a jól bevált anyagok jöhetnek szóba, kókuszrost vagy tőzeg. Mivel saját tapasztalataim szerint ez a faj egy kicsit magasabb páratartalmat igényel mint az átlag Avicularia fajok (80% körüli) így én kicsit magasabb talajréteget szoktam az ő terráriumukban alkalmazni mert az jobban tartja a nedvességet. A 6-7cm vastag talajra (színtén az optimális páratartalom könnyebb megtartása miatt) egy kb 1cm vastag moha réteget szoktam teríteni. Itató mindemellett elengedhetetlen nála is, gyakran használja.            A fenti terráriumban még nincs benne az itató, a fotózáskor készültem el a berendezésével, a második képen a már belakott terrárimban lévő állat látható. Szépen látszik,hogy ez a  faj (is) ha adunk neki lehetőséget rá álcáza a lakóhálójának bejáratát, erre a célra szívesen használ mohát illetve apró fakéreg darabokat (ezt már több faj esetében is megfigyeltem). Nappal 27-28c, éjjel 24-25c ideális a faj számára. Természetesen ilyen meleg és párás környezetben létszükséglet számukra a jó szellőzés. Az állott levegőt rosszul viselik, ez akár a halálukhoz is vezethet... Tiszta faj, a lakóhálójában semmilyen táplálék maradékot nem tűr meg, azt a háló bejáratától a lehető legmesszebb eldobja, vagy az itatóba helyezi, így elkerülvén a paraziták elszaporodását a környezetében. Erre különösen figyeljünk oda, mert nálam előszeretettel használják erre a célra a broméliák levélrózsájában megálló vizet ami igy hamar zavaros és baktériumokkal terített lesz. Ez az esztétikai okokon kívül azért is káros, mert előszeretettel isznak a nővényben lévő vízből is. Ezért lehetőség szerint minél hamarabb távolítsuk el az itatóból illetve adott esetben a broméliából is a táplálék maradékokat és töltsük fel őket friss vízzel.  Táplálása: A fiatalabb egyedek néha rapszódikus evők, rövidebb-hosszabb időszakokra szűneteket tarthatnak a táplálkozásban. Ilyenkor én viaszmollyal vagy más lepkékkel szoktam változatossabbá tenni a normál esetben megfelelő méretű (max testnagysággal azonos) barnatücsök, vándorsáska étrendjüket. Ez nálam minden esetben bevált, lepkéket illetve viaszmoly hernyót soha nem utasitanak vissza (néhány egyed még akár vedlés előtt egy nappal is táplálkozik) . A nagyobb felnőtt egyedeket adult barnatücsökkel, vándorsáskával etetem, náluk már csak a vedlés előtti időszakban tapasztaltam táplálék megtagadást. Az idősebb példányok is szívesen fogadnak bármilyen repülő táplálékot ( nálam ezek a lepkékben kimerülnek) , de arra mindig figyeljünk, hogyha nem saját nevelésű viaszmolylepkével etetjük őket csak olyan területről gyűjtsünk lepkéket, egyenesszárnyúakat nekik, ahol nem folyik vegyszeres rovarírtás.  Viselkedése: Tipikus Avicularia, nyugodt, békés faj. Semmilyen agresszióra (deffenzióra) nálam nem mutattak még hajlandóságot. Még a kokont őrző nőstényem sem vette fel a támadó pózt mikor fotóztam. Ellenben  a jellegzetes Avicularia (passzív) védekezést előszeretettel alkalmazza, vagyis zaklatáskor a ˝támadója˝ felé tartja az utótestét, majd ha lehetősége van rá hozzá is dőrzsőli azt. Ezzel elősegítve az irritálószőreinek leválását. Annyira bízik ebben a fegyverében, hogy nagyobb korban még a menekülés helyet is ezt a megoldást választja. Fiatalabb egyedek inkább a menekülést részesítik előnyben, bár nem nevezném rohangálós fajnak, mert pár lépés után minden esetben megállnak és a fenti védekezésre állnak át. Párzáskor a nőstény a hímmel szemben semmilyen agressziót nem mutatott.    Összeségében: Én személyszerint ezt a fajt tartom az egyik legszebb ˝kék˝ Aviculariának. Viselkedése, kinézete, életmódja megtestesiti mindazt amiért ebbe a genusba beleszerettem. Kezdő Avicularia fajnak is nyugodtan merem javasolni, mert nem túl nagy igényű, békés, dinamikus nővekedésű, gyönyörű faj, mely sok örömet és sikerélményt tud nyújtani kezdő póktartóknak is.

Írta: Karl Csaba