Vörösfarkú boa (Boa constrictor) tartása és szaporítása

Elterjedés: A Boa constrictorok az újvilágban honosak. Közép-Amerikától Dél-Amerika déli részéig szinte mindenféle élőhelyen megtalálhatóak az esőerdőktől a félsivatagos-füves területekig.

Leírás: A Boa constrictorok a boafélék (Boidae) családjába tartoznak. Alsóbb rendű kígyók. A végtag maradványok a kloáka nyílásuk két oldalán egyértelműen felismerhetőek kis karmok formájában, melyeknek a párzásnál van szerepük. A hímeken jóval nagyobb, mint a nőstényeken. Amennyire az élőhelyük, úgy a méretük, színezetük és mintázatuk is nagyon változatos. 1.3 m - 5.5 m-es hosszig nőhetnek és valószínűleg a Dél-Amerika északi részén élő törzsalak nő legnagyobbra.

Életmód: A fiatal példányok általában kisebb fákon és bokrokon töltik idejük nagy részét. A növekedésük előre haladtával azonban egyre inkább a talajhoz kötődnek. Itt vadásznak és itt is keresnek búvóhelyet maguknak, bár kifejlett korukban is szívesen másznak fára. A vadonélő Boa constrictorok meglehetosen vadak. Ha vadbefogott állatokat vásárolunk legyünk ezzel tisztában. Agresszív viselkedésüket a vadbefogott állatok csak ritkán vetkőzik le, vagy csak hosszú évek sora alatt válnak nyugodtabbá. A fogságban született, generációk óta szaporított Boa constrictorok ellenben igen nyugodtak és könnyen kezelhető kígyók. Ha fiatal koruktól hozzászoktak a maceráláshoz, igen nyugodtan tűrik a fogdosást. A legszelídebb óriáskígyók egyike.

Terráriumi tartás: Amennyiben Boa constrictor tartásra adjuk a fejünket, igyekezzünk minél fiatalabb állatokat vásárolni. Így figyelemmel kísérhetjük a növekedésüket bébi koruktól, és jobban kézhez szoktathatóak. Hazai állatkereskedésekben viszonylag gyakran beszerezhető állatok, de sajnos csak úgynevezett eumix, terráriumi boákat kapunk. Ezek több alfaj keverékéből állnak és sajnos a tiszta alfaj már nem felismerhető bennük. Ettől függetlenül szépek és életképesek. Tartás és szaporítás szempontjából nincs különbség. Áruk jóval alacsonyabb tiszta vérű rokonaikéhoz képest. Vásárlásnál tudakoljuk meg, hogy az eladó tisztában vane az állatok nemével. Ennek fontos szerepe lehet a késobbiekben, amikor esetlegesen szaporítani szeretnénk kedvenceinket. Nézzük meg a kiszemelt kígyót tüzetesen. Nincs e rajtuk sérülés, külső élősködő (atka, kullancs). Az egészséges kígyók bőrének szivárványszínűen kell csillognia. Ne legyen rájuk száradva, és ne lógjon rajtuk a bőr. Nézzük meg nincsenek e lesoványodva (a bordák látszanak). A szájuk legyen zárva és nem szabad a szájszélen sebeknek vagy bármilyen lerakódásnak lennie (pl: hab vagy egyéb váladék). Az állat orrlyukai tiszták legyenek, és hangtalanul lélegezzen. Ha valami rendellenességet veszünk észre a kígyón inkább ne vegyük meg! Jó, ha tudjuk, hogy a nőstény állatok 3m-es átlagos méretűre nőnek. A hímek ezzel ellentétben 2-2.2 m-es hosszt érnek el. Egy pár átlagos méretű (2-3 méteres) állat számára legalább 150x80x40-60cm-es terráriumot készítsünk. Amennyiben kettőnél több állatot tartunk egy helyen (maximum 4-et!), növeljük a terrárium méretét minél nagyobbra. Nem ajánlatos 4 db kígyónál többet tartani egy helyen, mert az etetésük meglehetősen körülményessé válik és az a tapasztalat, hogy a betegségekre is sokkal fogékonyabbak. A meglehetősen nagyméretű terráriumról már nem is beszélve. 3-4 állat részére 200x150-200x100cm-es férőhely szükséges. Szereljünk a terráriumba talajfűtőt is, mert a hidegebb hónapokban igen jó szolgálatot tesz. A talajfűtőket úgy helyezzük el, hogy kígyóink véletlenül se férjenek hozzá!! A talajfűtőt egy termosztáttal kombinálhatjuk és így beállíthatjuk a kívánt hőfokra a talajt. A világítás egyben fűtésként is üzemel. Manapság fantasztikusan jó neonokat, vonalizzókat, kerámia fűtőket és különböző tartományokban muködő fényforrásokat vásárolhatunk az állatkereskedésekben, bár ezek nem az olcsóságukról híresek. Talajnak semmiképpen sem használjunk faforgácsot vagy homokot. Ezek az anyagok ingerlik a boák nyálkahártyáját és besebesedhet a kígyó szája. Megfelelő talaj a natúr virágföld tőzeggel keverve vagy az újságpapír. A hőmérséklet éjszaka 23-26C, nappal 26-30C. A melegítő lámpa alatt (napozó) lokálisan 33-35C legyen.Szükségünk van egy nagy vízestálra, amelyben a kígyóink összetekeredve kényelmesen elférnek. Ügyeljünk arra, hogy a víz hőmérséklete ne legyen magasabb a levegő hőmérsékleténél, és a víz mindig tiszta legyen.
Minden este permetezzük be a terráriumot langyos vízzel. Ez elegendő párát biztosít a vizestállal együtt, és segíti kígyóink vedlését. Nem árt egy búvóhely sem, ahová kígyóink elvonulhatnak. A búvóhely mindig akkora legyen, hogy a kígyó éppen beleférjen. Lényege, hogy biztonságban érezzék magukat mint egy üregben aminek csak 1 kijárata van. A búvóládát, vagy dobozt ne emeljük le a kígyókról csak ha nagyon muszáj (pl:gyógykezelés, nagytakarítás). Egy mászásra alkalmas faág is pozitívan befolyásolja állataink közérzetét, de ügyeljünk arra ennek elhelyezésénél, hogy ne tudjanak átmászni az izzókra, mert könnyen leszaggathatják azokat, vagy megégethetik magukat. Az égési sérülések igen csúnyák és csak lassan, hosszú kezelés után gyógyulnak. Tehát célszerű megelőzni a bajt. Talán érdemes megemlítenem, hogy a terráriumokat évente 2-4 alkalommal teljes nagytakarítás alá kell vetni higiéniai okokból. Miután kedvencünk megemésztette táplálékát és ki is ürítette annak maradványait, a lehető leggyorsabban dobjuk ki az ürüléket.

(Saját kép)

Etetés: A boák, mint minden óriáskígyó, testgyűrűinek szorításával öli meg zsákmányát. Erős szorítása megbénítja a rágcsálók keringését és ez fulladáshoz vezet. Fogságban lehetőség szerint ne adjunk kígyóinknak élő táplálékot, mert az egerek és patkányok komoly sebeket ejthetnek a kígyókon. Az a legjobb, ha közvetlenül etetés előtt ütjük le a rágcsálókat és egy hosszú csipesszel kínáljuk azt kígyóinknak. Arra is nagyon ügyeljünk, hogy egyszerre két kígyó ne haraphasson rá ugyanarra az eleségre, mert annak végzetes következményei lehetnek. Vagy megfojtják egymást vagy a nagyobb kígyó benyeli a kisebbet, és így mindkettő elpusztulhat. Ezért amikor etetünk mindig maradjunk ott és figyeljünk állatainkra az utolsó falat elfogyasztásáig! 40-60 cm hosszú kígyónak 1 egér/hét 0,6-1 m 2-4 egér/hét 1-1,5 m 2 patkány/10 nap 1,5-2 m 3 patkány/2 hét 2 m felett 4 patkány/2 hét. Ezek hozzávetőleges adatok amelyek rugalmasan változnak kígyónk mérete szerint. Ügyeljünk arra, hogy kígyóinkat ne etessük pukkadásig. Inkább kevesebbet adjunk nekik. Nem fognak éhen halni. Akár 1 évig is kibírják táplálék nélkül. Azonban ezzel ne éljünk vissza. Ne spóroljunk a táplálékon de az elzsírosodást is kerülni kell. Várjuk meg, amíg kiürítik a megevett táplálékot és csak ezután etessük őket ismét. Vedléshez készülődő állatokat ne etessünk! Onnan látjuk, hogy vedleni fognak, hogy elvesztik csillogó színüket és egészen besötétednek. Szemük opálossá válik és 3-4 napig teljesen tejszerű színe lesz. Miután a szemek letisztulnak, kb 4-5 napon belül megtörténik a vedlés.

A táplálékul szolgáló rágcsálók mérete nyilvánvalóan a kígyó méretétől függ. Ha még nincs elég tapasztalatunk, akkor először mindig kisebb táplálékkal kínáljuk, és szép lassan kitapasztalhatjuk mekkora az, amit kígyónk még le tud nyelni. Ne etessük kígyóinkat hányásig! A takarmányozásra szánt rágcsálókat nem kell plusz vitaminokkal kiegészíteni. A vitaminok túladagolása vedlési és egyéb egészségügyi problémákat okozhat. Elegendő az etetésre szánt rágcsálókat 4-5 napig jó minőségű táppal és friss zöldségekkel etetni, friss vízzel itatni és tisztán tartani. Így kígyóink vitaminokban gazdag táplálékot kaphatnak. Ez elegendő számukra.

Szaporítás: Viviovipar (eleventojó) állatok. Az utódok elevenen jönnek a világra, de az embriókat fejlődésük során az anyai szervezet közvetlenül nem táplálja. Amennyiben megfelelően fejlett párral, esetleg tenyész-trióval (két hím, egy nőstény) rendelkezünk, megpróbálkozhatunk a szaporítással. A hím kígyók viszonylag korán kb.: 2-2.5 évesen elérik az ivarérettséget és ekkorra már általában megfelelően fejlettek is, hogy pároztassuk őket. A nőstény kígyók 2-3 éves koruk között, nem ritkán még előbb is ivaréretté válnak, de a fejlettségük még közel sem a megfelelő a szaporításhoz. Én azt tanácsolom, hogy 3.5-4 évesen már érdemes próbálkozni. Ekkorra elérhették azt a kondiciót, amellyel bizonsággal túlélhetnek 1 szülést. 1 nőstény kígyóhoz 2-3 hím egyedet tehetünk, így a hímek inaktivitásnak esélyét minimálisra csökkenthetjük. A sikeres párzásokhoz némi előkészületekre van szükség. A hím és nőstény állatokat válaszuk külön augusztustól október közepéig. Ez pozitívan hat kígyóink párzási kedvére, amikor ismét összekerülnek. A szétválasztás ideje alatt világítás időtartamát csökkentsük le 6-8 órára, ez szintén stimuláló hatással van kígyóinkra. A hőmérséklet éjszaka 22-23 C fok, nappal 23-26 C fok legyen. Ez idő alatt ne párásítsunk állatainknak. De tiszta vizük mindiglegyen! Október közepétől október végéig fokozatosan emeljük a hőmérsékletet a szokásosra, és egyidejűleg növeljük a világítás időtartamát 12-14 órára. Ekkor összerakhatjuk állatainkat és megkezdhetjük a párásítást. A nőstény kígyókat intenzíven etessük. Szinte zabáltatni kell őket. 10 naponta max 2 hetente annyi táplálékot kell nekik adni amennyit csak elfogadnak. A hímeket ellentétben ritkábban (havonta 1x) kisebb méretű rágcsálókkal etessük, hogy aktívak maradjanak. Bár általánosságban elmondható, hogy a hím egyedeket annyira leköti a párzás, hogy maguktól beszüntetik a táplálkozást a párzások idejére. Ez akár 4-6 hónap táplálkozási szünetet is jelenthet. Ez alatt az idő alatt meglehetősen lesoványodnak. Ezért amikor állataink befejezik a párzást a hímeket intenzív etetéssel újból jó kondiba hozhatjuk 2-3 hónap alatt. A párzások legkésőbb december közepéig megkezdődnek és akár június közepéig is eltarthatnak. A nőstényeket a vemhesség alatt 27-32 C fokos éjszakai és 28-34 C fokos nappali hőmérsékleten tartsuk. Vemhesség alatt a nőstény tápláltsági szintjétől függ, hogy elfogadnak e táplálékot vagy sem. A jól táplált és jó kondiban lévo nőstények a vemhesüléstől a szülésig már nem nagyon fogadnak el táplálékot. A kicsik, a sikeres párzástól számított 119-133 nap (esetenként még több) múlva jönnek világra. Mennyiségük nagyban függ az anya állat méretétől és kondiciójától. Átlagosan 10-30 db kicsi születik, de lehet kevesebb is vagy akár 60 db fölötti. Méretük 30-60 cm. Felnevelésük megfelelő méretu rágcsálókkal általában probléma mentes. A születésüktől számított 2 héten belül általában mindegyik elfogadja a táplálékot. A takarmányt visszautasítókkal kísérletezni kell, kínáljuk meg őket vadon élő egérrel, pocokkal vagy verébbel. Ezek valamelyikét előbb utóbb biztosan elfogadják, bár beszerzésük igen körülményes.