Avicularia sp. amazonas purple

Kép forrása: arachnida.hu

Élőhelye:

Dél-Amerika, Peru, Amazonas felsőfolyása menti esőerdő, lombkorna szint. Az Avicularia sp amazonas purple ha lehet kicsit még problémásabb faj mint a többi  Avicularia ˝sp˝. Egyrészt, mert sokan összekeverik nevük hasonló hangzása miatt az Avicularia sp amazonica-val.  Másrészt, mert kettő néven is forgalomba van e faj. Saját véleményem szerint az sp peru purple és az sp amazonas purple egy és ugyanaz a faj. Érdemleges (külső) eltérés nincs a kettő közt. Amit peru purple néven forgalmaznak csak az utótest szőrözöttségében tér el az sp amazonas purple-töl. Ezt bizonyítja az is, hogy egy helyről származó egyedek esetében is fellelhetőt ez az eltérés.

Kinézete:

Igen nagy termettű Avicularia faj,kifejlett nőstény lábterpesztése eléri a 18cm.
Adult hím 16cm körüli. Az egyvedléses állatok igen sötét színezetűek, de az Avicularia mivoltukat le se tagadhatnák: A második vedléstől az ötödikig nem következik be újabb színváltozás. Majd a hatodik vedlést követően kezdik felvenni a felnőtt színezetüket. Az ivarérett egyedek már összetéveszthetetlenek más Avicularia fajjal. 

Tartása:

Mint az élőhelyéről készült klímadiagram is mutatja, nem kedveli a változásokat.
Célszerű nappalra 27c körüli hőmérsékletet biztosítani számár, ami éjjelre sem süllyedhet 25c alá. A páratartalom egyenletes 76-80% legyen. E fajt többen az érzékenyebb Avicularia fajok közé sorolják, én ezt még nem tapasztaltam. A fiatal egyedek stabil körülmények közt jól fejlődnek, kifejezetten jó evők és meglepően dinamikus fejlődést mutatnak.
Ami a könnyen az elhullásukhoz vezethet a sűrűn és nagymértékben változó klímatikai viszonyok. Élőhelyéből adódóan, nem viseli könnyen a drasztikus hőmérséklet és páratartalom változásokat hosszútávon.
Mint a nagytermetű Avicularia fajoknak általában neki is a minimális terrárium méret 20x20x30cm (de jobb a magasabb). A jó szellőzés és magas páratartalom náluk is elengedhetetlen, sajnos a penészre elég érzékeny. Ezt elkerülendő érdemes mászó fának, parafát vagy vasfát alkalmazni, mert ezek egyáltalán nem penészednek. Nővénynek én mindenképpen bromélia fajt javaslok, mert a fiatal és az ivarérett egyedek is szívesen isznak belőle. Itt arra azért figyeljünk oda hogy a táplálék maradékot is ennek a kelyhében gyűjtik, ami hamar bomlásnak indul és ihatatlanná teheti a vízét (bár a nővénynek viszont hasznos, mert sok szerves anyagot von ki a vízből). Talajnak 3-4cm vastag tőzeg, kókuszrost, illetve terrarisztikai moha is megfelel. Utóbbi előnye, hogy nagyon dekoratív és jól tartja nedvességet, hátrány viszont hogy elég drága. Itató használata ennél a fajnál is kötelező. Az sp amazonas purple nálam erősen hálózó Avicularia fajok közé tartozik, már az első napokban neki áll szőni új helyén. Bár nem kifejezetten cső alakú lakóhálót készít, inkább függőágyszerű vadászhálót.

 Táplálása:

Megfelelő körülmények közt a fiatal egyedek és az adultak is igen jó evők.
A fiatalokat etethetjük hangya/légy tücsökkel (csak barna!), sáska vagy viaszmoly lárvával. Ez utóbbit minden Avicularia faj szívesen fogadja. A nagyobb egyedek ivarérett barna tücsökkel és vándor sáskával jól táplálhatok. Nagy termettük miatt kisebb eleség állatokkal való táplálás igen költséges lenne, de a változatosság érdekében érdemes a viaszmoly kifejlett lepkéivel is havonta egyszer-egyszer megkínálni. Kifejezetten élvezet nézni (megfelelő nagy terrárium esetén) ahogy ezeket reptükben egy-egy ugrással elkapja. A lábaikon található szőrszálak a legkisebb légmozgást is érzékelik, így már a lepke első szárnycsapásától kezdve tisztában vannak annak jelenlétével. Amint megfelelő távolságba repül hozzájuk rögtön ugranak. Ezzel a táplálékkal még vedlés előtt is evésre bírhatjuk őket annyira kedvelik. Én vedlés után is ezzel kínálom először az összes Avicularia fajom (amikor lehetőségem van erre). Sajnos a viaszmoly hernyó nem olcsó és kifejlett lepke nem kapható ezért magunknak kel nevelni a hernyókból őket.

Viselkedése

˝Tipikus˝ Avicularia, a fiatal és a felnőtt egyedek egyaránt hihetetlen nyugodtak, se menekülésre se aktív védekezésre nem hajlamosak! A legnagyobb problémát áthelyezéskor,fotózáskor az szokta jelenteni, hogy képtelen vagyok mozgásra bírni őket. Egyszerűen nyolc lábal kapaszkodnak és szinte kimozdíthatatlanok csak az útótestük nyomják mindég a vélt támadás irányába.
Sem ürüléklövés sem támadást nem tapasztaltam soha részükről.
Ez azonban nem azt jelenti hogy ez a faj nyugodtan kézre vehető egyrészt, mert a viselkedés egyedenként változhat. Másrészt, mint minden Avicularia ő is hajlamos éhesen a legkisebb mozgásra is odamarni, aztán ha rájön hogy ez nem táplálék volt rögtön felveszi a passzív viselkedést, de akkor már nekünk késő.
E faj mérge is a kifejezetten gyengék közé tartozik (mint általában az Avicularia genus tagjaié), de nagy termete miatt a csáprágók által ütött seb maga is igen fájdalmas lehet. A genus többi tagjához hasonlóan a fiatal egyedek megfelelő táplálás és búvóhely biztosítása mellett akár együtt is tarthatóak (külföldi tenyésztők újabban ezt a gyakorlatot részesítik előnyben, nekem ezzel kapcsolatban személyes tapasztalatom még nincs). Egy Magyar vonatkozás a  fajjal kapcsolatban hogy Európában az első szaporulat, Litkei László (Wolkow) nevéhez fűződik.

Összességében e faj testesíti meg számomra az ˝igazi Aviculariát˝:
Hihetetlen nyugodt,békés állat, mindemelet gyönyörű külsejű tipikus Avicularia. Igényes a megfelelő körülményekre, de nem kényes. Jó evő,igazi élmény végig követni egy-egy vadászatát!
E faj igazi ékköve lehet minden madárpók gyűjteménynek!

Írta: Karl Csaba